Az aranyhal a legrégebben kitenyésztett és a legnépszerűbb akváriumi halak közé tartozik. Eredetileg az ezüstkárászból tenyésztették ki különféle forma- és színváltozatban. Megjelenése a 11. századi Kínába nyúlik vissza. Először valószínűleg táplálkozási célokból tartották, majd a legtetszetősebb egyedeket "hobbi" célra továbbszaporították. A tenyésztés során sok szín és különféle típusú pikkelyek jöttek létre, ma létezik fémes, matt és gyöngyházfény-pikkelyű aranyhal is.

A ma kereskedelemben kapható színvariációk mind mesterségesen kitenyésztett tenyészváltozatok. Az aranyhal az egyik legvaribilisebb díszhal, némely változatai nem is hasonlítanak egymásra. A "legegyszerűbb" változat a közönséges aranyhal, melynek fiatal példányai bronzos zöld színűek, a kifejlett egyedek fémes vöröses-sárga árnyalatúak, farkuk villás. Ezek a halak kaphatók fátyolfarkú változatban is. Népszerű még a tarka (Shubunkin), a hólyagszemű, a legyezőfarkú, az égrenéző szemű, a rizsszemes pikkelyű, a fekete teleszkópszemű, az oroszlánfejű, ragyásorrú és a gombafejű aranyhal is. Megkülönböztetünk egyszerű és osztottfarkú aranyhal-törzseket, ez utóbbiak nehézkesen mozognak, nem alkalmasak tavakba.

Gyakran elkövetett hiba az is, hogy gömbakváriumban tartják. Mivel rövid időn belül hatalmasra nőhetnek, igazából inkább tóba, vagy nagy akváriumba valók. Békés természetűek, de csak aranyhalakkal lehet problémamentesen együtt tartani. Mindenevő, kedveli a speciális aranyhaltápokat. A víz összes szintjét lakja, viszonylag lassan, megfontoltan úszik. A nemek megkülönböztetése nagyon nehéz, az ikrás nőstények hasrésze duzzadt. Ikrarakó, az ivadékok mesterséges tápokkal felnevelhetők.

Az aranyhalaknak több fajtája is létezik. Nekem a kedvencem a hagyományos aranyhal, de amennyi tenyésztő annyiféle ízlés. Most bemutatom a leggyakoriabbakat.

A hagyományos aranyhal

Az osztott farkú aranyhal

A kalikó aranyhal

A panda aranyhal

A rizsszemes aranyhal

 Sziasztok!

Először is köszöntök mindenkit a blogon!

Vágjunk is bele a témába. Mielőtt bármibe is belefognánk, bele kell gondolnunk, hogy van-e alkalmas területünk egy kerti tó építésére, van-e kitartásunk hozzá, van-e elég anyagi tőkénk, hogy megvalósítsuk eme csodás jelenséget?

Ha ezzel megvagyunk, először mindent papíron kell megterveznünk. Érdemes a tó méretével kezdeni aztán a kivitelezéssel, fóliázással, kibéleléssel folytatni. Terméskővel és/vagy mosott kaviccsal érdemes próbálkozni. A növényekhez használjunk tőzeget, folyami homokot és sódert. Ezennel kész is vannak a tó alapjai.

Most jöhet az élővilág! Először a növények: A medencébe rakjunk kimondottan dísznövényeket (pl.: fehér tavirózsa, sárga tavirózsa, vizitök). Ezután jöhetnek a nádfélék (pl.: kolokán, kálmos, apró gyékény). Ha ezek megvannak a fenékre ültetett növényeké a főszerep (pl.: tóalma, tócsagaz, különböző hínárfélék).

A halak! Többféle halat lehet kerti tóban tartani, tenyészteni. Az én általam vélt legalkalmasabbak az aranyhal, koi halak és a szifók. Ez a három halfajta eltűri akár a hidegebb napokat, de a meleget sem veti meg. Képesek áttelelni különösebb problémák nélkül.

Már nem kell sok, hogy a tavunk életre keljen.

A víz! Igazából a víz az egyik leglényegesebb tényező az egész életközösség részében. Fontos hogy a vizünk ne legyen 25°-nál melegebb. Ezt a hőmérsékletet még az aranyhal is bírja, a koi és a szifó pedig kifejezetten kedveli. Elhanyagolhatatlan dolog még a víz ellenőrzése. Sokszor elegendő ha finom vizet, vagy akár desztillált vizet engedünk tavunkba és ezt keringetjük egy szivattyú- és tisztítórendszerrel. De speciális esetekben ez nem elegendő. Mindenekelőtt vizsgálatokat kell végeznünk (pl.:GH összkeménység, KH karbonátkeménység, pH-érték, NH4/NH3 ammónium/ammónia, NO2 nitrit, NO3 nitrát). Ezután jöhet az orvoslás. Ezen problémák megoldására a vevők kínálatára bocsátotta a SERA az egyik legújabb termékét az aqua-test boxot.

Ha ezekkel készen vagyunk, már semmi nem állhat a kerti tavunk megvalósításának útjába.

Tippek:

• Mielőtt a halainkat beleengednénk a medencébe, hagyjuk állni a tavat egy hétig, persze vízzel tele. Egy hét alatt kialakul a megfelelő bioritmus, beáll a vízhőmérséklet, leülepszenek a felkavarodott részecskék.